Szálka

sok,sok kézen-közön
lőrésen átdobált kövek
lopott lábnyomom, vízözön
egy álmos isten, aki az árokba lövet
varangy, akit nem csókoltak
most folt az aszfalton
álarcban táncolnak a beoltottak
nekem nem ismerősöm egy sem
nem rokonom
bedobált ablakok, tűzfal a ház
ha elbukom, vagy meghalok, vagy megtalálsz
csont sovány a hold, rugós kés az éjjel
emeld rám a szemed, zárj össze méhlepénnyel
minden sárból kikel, minden álomban ott van
újjászülethetsz, mint csöpp fényjel, nagy titokban
szemen szedve, térdre bukik fáradt semmim
belenézek a szemedbe, úgy, hogy szemem sincs
sok, sok kéz, meg közfalurossza ablak alatt
azt nyávogja, elköltözött
száraz csillag hamva maradt