Várod, hogy jöjjön az október És aztán, hogy múljon el Megzavarodott, halálos futás Rejtőző úton A bárgyú őrület megnő Vakon érlelődik Várj, míg az ág Lemond a gyümölcsről És állat felejti kölykét Maradj az égben Amíg a nappal Elég bátor lesz félelmét bevallani Háttal állva az éjszakának Vállvetve egymásnak Nappal, éjjel Hogy lássák, melyikük a magasabb S az éjszaka gyengéden meghajol Hogy úgy tűnjön Egyenlők, nővérek Ne menj közel Míg hív téged Balkezes a vér Hívogat Te csak akkor jöjj, amikor felkel A könnyező októberi Nap Felhőkkel megfestett tojásból Az örökkévalóság melegében kel Őrizd az egyensúlyt, hogy Kikeljen szófogadón Csak akkor Tudsz, emberi arcot öltve, Visszajönni!