Szemét

Várod, hogy jöjjön az október
És aztán, hogy múljon el
Megzavarodott, halálos futás
Rejtőző úton
A bárgyú őrület megnő
Vakon érlelődik
Várj, míg az ág
Lemond a gyümölcsről
És állat felejti kölykét
Maradj az égben
Amíg a nappal
Elég bátor lesz félelmét bevallani
Háttal állva az éjszakának
Vállvetve egymásnak
Nappal, éjjel
Hogy lássák, melyikük a magasabb
S az éjszaka gyengéden meghajol
Hogy úgy tűnjön
Egyenlők, nővérek
Ne menj közel
Míg hív téged
Balkezes a vér
Hívogat
Te csak akkor jöjj, amikor felkel
A könnyező októberi Nap
Felhőkkel megfestett tojásból
Az örökkévalóság melegében kel
Őrizd az egyensúlyt, hogy
Kikeljen szófogadón
Csak akkor
Tudsz, emberi arcot öltve,
Visszajönni!