Sorszámot húztam, de üres a cetli, most honnan tudjam, hogy meddig a meddig. Honnan tudjam, hogy egyáltalán, mi van a sötétség túloldalán. A lelket vajon ott ki várja, van e, ki a kaput kitárja, és a végtelenbe vezet, ott nyújt e felém óvó kezet? Az én cetlim üres, nem írtak rá semmi jót, a húsvét is úgy múlik el, hogy rosszabb már mint volt. Az idő is csak ballag magában, néha lassan, olyan öregesen, de csoszogó léptekkel úgy hiszem, már a vége felé közeledem.