Elemészt a fájdalom, de bírnom kell Bár nehéz ez a teher amit cipelni kell És nem látja senki amit magamban hordok Hosszú ideje igazán nem vagyok boldog Hogy hogy mennek a dolgok? Köszönöm remekül Csak idegesít, hogy semmi sem sikerül Jobb lenne máshol, jobb lenne elmenni A boldog percből kicsit holnapra is eltenni. Jó lenne átlag ként élni nekem is És nem cipelni ezt a terhet, ezt a kínt.
Refrén: Régóta vágyom a jobb napokra De újra kelt a reggel csalatkozva Szörnyen fáj, nem bírom már Holnap talán jő a kegyes halál
Strófa2: Meg feszülve küzdök minden egyes nap De nincsen már erőm, tovább kitartsak Sok tervem volt még, rengeteg álom De nem hiszem hogy ezt tovább csinálom Sakk matt, a játszmámnak vége Magányosan nézek mimdig fel az égre Senki sem ért, senki sem szeret Nem vagyok más csak egy szám kivetett Akit megtipor az ég, a föld, a mindenség Ki hontalan árva, kinek nincs menedék El fáradt lelkem pihenni vágyik El lepett egy szomorú árnyék
Refrén: Régóta vágyom a jobb napokra De újra kelt a reggel csalatkozva Szörnyen fáj, nem bírom már Holnap talán jő a kegyes halál