Úgy megyek a fényes utcán, a mosolygós ég alatt, mint büszke tavaszi szél, átlépve a téli, fagyos falat, átlépve egy új idő sarkig tárt kapuján, szét szórva a földre a múlt foszló hamuját.
Már keresem a vízpart hangos madár seregét, hogy harcolnak a jobb fészkelő helyekért, hogy keresik párjukat mikor lángra gyúl bennük a tavasz, és lüktető szívükben új remény gyújt, szerelmes vágyakat.
Úgy virágzik bennem is egy új fényes világ, új köntösben, ahogy a szürke, fakó régire rá aggatja a színes, új göncöket, a nyugtató, bomló zöldet, az ártatlan fehéret, a napfejű Nárcisz sárgáját, a mosolygós ibolyakéket.