Tavasz felé megyek

Úgy megyek a fényes utcán,
a mosolygós ég alatt,
mint büszke tavaszi szél,
átlépve a téli, fagyos falat,
átlépve egy új idő
sarkig tárt kapuján,
szét szórva a földre
a múlt foszló hamuját.

Már keresem a vízpart
hangos madár seregét,
hogy harcolnak
a jobb fészkelő helyekért,
hogy keresik párjukat
mikor lángra gyúl bennük a tavasz,
és lüktető szívükben új remény
gyújt, szerelmes vágyakat.

Úgy virágzik bennem is
egy új fényes világ, új köntösben,
ahogy a szürke, fakó régire
rá aggatja a színes, új göncöket,
a nyugtató, bomló zöldet,
az ártatlan fehéret,
a napfejű Nárcisz sárgáját,
a mosolygós ibolyakéket.