Varázsos jelen billeg az idő kötelén, lenéz rád ma a Hold, tied minden a Föld kerekén. Nem hiszed már, hogy mindig, de tiéd e nő, talán most látod először ahogy mozdul a kendő. Illatos bőrrel lépsz oda reccsen a padló és a fátyol földre hull. Tova tűnik a múlt, megnyúlt árnyékok bútoron. Gyertyaláng fénye a falon bolondozik a térrel. Te mögé lépsz és alig érinted tenyérrel két vállát, nyakát keresi szád és halad tovább a sok apró mozdulat, míg elnémul a meg nem született gondolat is. Most így van.