Most így van

Varázsos jelen
billeg az idő kötelén,
lenéz rád ma a Hold,
tied minden a Föld kerekén.
Nem hiszed már, hogy mindig,
de tiéd e nő,
talán most látod először
ahogy mozdul a kendő.
Illatos bőrrel lépsz oda
reccsen a padló és a
fátyol földre hull.
Tova tűnik a múlt,
megnyúlt árnyékok bútoron.
Gyertyaláng fénye a falon
bolondozik a térrel.
Te mögé lépsz és
alig érinted tenyérrel
két vállát, nyakát
keresi szád
és halad tovább a sok apró mozdulat,
míg elnémul a meg nem született gondolat is.
Most így van.