Sajnálom

Hiányod:
Ó kedvesem ó nyuszim
Annyira szeretlek téged...
A szívem érted dobban
Nem lehet így ennek vége
El ment az egész nyár
A hiányod fel emészt már
Sajnálom az összes bűneimet
Csak szeretném fogni kezeidet...
Nem lehet így ennek vége
Nem lehet. Kérve kérlek
Emlékszem a tisza tavon.
Gitároztam viharos napon.
Meg nyugtattalak és nevettünk.
Utána meg szenvedtünk.
Meleg volt és párás idő
Aggódtam érted de nem tudtam mitől.
Mintha meg éreztem volna
Hogy vége lehet a románcnak valaha
Mentünk együtt gyülibe
Jézust fogadtuk szívünkbe
Együtt haza felé utazva
Egymás kezét fogva...
Emlékszem Egerre
Fel másztunk a felhőkbe.
Rád adtam a pulcsimat
Mert az ég durván le szakadt
Voltunk az excaliburban
Életünk legromantikusabb vacsorája.
Szívemben ez helyet foglalt
És jót aludtunk mi utána.
Ünnepeket együtt ünnepeltük
Terveket hosszasan szövögettük.
Nem hittem el hogy ez a valóság
Hogy szívünk így egymásra talált
De sajnos ennek vége már
Szívemben menthetetlen kár...
Mindig téged bántottalak.
Sajnos jobban fájnak a szavak.
Kezdem el veszteni az eszemet
Hogy nem adtam fel a kényelmemet...
Félek és nagyon rettegek...
Azért mert nagyon szeretlek.
Nem birom én fel fogni.
Igértem nem fogok hibázni
Mindig mindig meg tettem
Párkapcsolat éj vesztettem.
Most meg itt vagyok előtted
Kidobva össze törve...
Nem akarok már élni.
Nem akarok már szenvedni...
Olyan jó lenne végre
Ujra kezdeni együtt tényleg...
Bele döglök a hiányodba
Az emlékek nagy hadába
Szeretem benned a lelked
Amit úgy tönkre tettem...
A hangodat végképpen
De nem hallom már épp ésszel...
A csókod ami méz édes
A mit utoljára éreztem és végzetes
Szerettem a szereteted.
Ki szívtam a lelkedet...
Ezért én már nem kellek...
Se neked se a világnak...
A döntésem végzetes
Gyógyszerek meg nyugvást kínálnak...
Meg akarok már halni.
De nem kell engem siratni
Tudom... hogy másképp is alakulhatott volna...
Sajnálom...