Nélküled

Rideg falak között,
Szemem az ablakon pihen,
S a legördülő esőcseppel
Együtt csordul ki szívem.
S a keserű könny mögött
Még remél a megtört lélek.
Bízva benne, hogy a boldog percek
Hozzám még visszatérnek.
Ha újra itt leszel velem,
S majd átölel karod;
Az ég kitisztul énnekem,
Napom majd újra felragyog.
Jöjj hát vissza gyorsan!
Hisz várlak szüntelen.
Vagy ha nem, hát örök gyászban
Pusztul el szívem.