Rideg falak között, Szemem az ablakon pihen, S a legördülő esőcseppel Együtt csordul ki szívem. S a keserű könny mögött Még remél a megtört lélek. Bízva benne, hogy a boldog percek Hozzám még visszatérnek. Ha újra itt leszel velem, S majd átölel karod; Az ég kitisztul énnekem, Napom majd újra felragyog. Jöjj hát vissza gyorsan! Hisz várlak szüntelen. Vagy ha nem, hát örök gyászban Pusztul el szívem.