Eddig

Eső áztatta földek.
Széltől viselt völgyek.
Naptól kopár erdők,
Sötétek az esőfelhők.
Villámlik mennydörög,
Mélyen a föld hörög.
Meg torpan az élet.
Bennem a harag éled.
Eddig tűrtem meg alkudtam
Ha meg bántottak elfogadtam
De ennek vége előre nézek
Meg bocsájtást csak fentről kérek.
Terveket nem készítek
Minek úgysem éri meg.
Mert hiába minden tett és szó
Nem én vagyok a sorsíró.
Ésszel fel nem foghatom
Hogy ez a láthatatlan oltalom
Meg méretett de óv is engem
Ebben az egy életben.