Eső áztatta földek. Széltől viselt völgyek. Naptól kopár erdők, Sötétek az esőfelhők. Villámlik mennydörög, Mélyen a föld hörög. Meg torpan az élet. Bennem a harag éled. Eddig tűrtem meg alkudtam Ha meg bántottak elfogadtam De ennek vége előre nézek Meg bocsájtást csak fentről kérek. Terveket nem készítek Minek úgysem éri meg. Mert hiába minden tett és szó Nem én vagyok a sorsíró. Ésszel fel nem foghatom Hogy ez a láthatatlan oltalom Meg méretett de óv is engem Ebben az egy életben.