Göndi

Megláttam az arcát és villámcsapásként ért,
ismeretlenül is őt szeretném
Miért van ez köztünk nem értem én
Láthatatlan kapocs a lelkünkig ér.
Eljön az este és a gondolatom nála jár
Hiányzik, hogy írjon és lelkem töltse már
Fáj, hogy már megint köddé vált
Szívemből egy darabbal tovaszállt
Ohh te kis szabad madár úgy szeretném, ha kicsit felém szállnál
És egyszer csak az ajtóm előtt állnál
Nézem a képed ez van csak belőled
Lesem az emailt hogy újra halljak felőled
Engedd el őt – mondja az eszem
De mégis mást súg a lelkem
Kell nekem ez az érzés mi testemen végig szalad
Ha érzéseid írod a levegőm bentakad
Sokszor elképzeltem már hogy a szád a számhoz ér
hozzád bújok és felpezsdül bennem a vér
Ohh te kis szabad madár úgy szeretném, ha kicsit felém szállnál
És egyszer csak az ajtóm előtt állnál
Hozzád bújnék éreznélek soha el nem engednélek