Megláttam az arcát és villámcsapásként ért, ismeretlenül is őt szeretném Miért van ez köztünk nem értem én Láthatatlan kapocs a lelkünkig ér. Eljön az este és a gondolatom nála jár Hiányzik, hogy írjon és lelkem töltse már Fáj, hogy már megint köddé vált Szívemből egy darabbal tovaszállt Ohh te kis szabad madár úgy szeretném, ha kicsit felém szállnál És egyszer csak az ajtóm előtt állnál Nézem a képed ez van csak belőled Lesem az emailt hogy újra halljak felőled Engedd el őt – mondja az eszem De mégis mást súg a lelkem Kell nekem ez az érzés mi testemen végig szalad Ha érzéseid írod a levegőm bentakad Sokszor elképzeltem már hogy a szád a számhoz ér hozzád bújok és felpezsdül bennem a vér Ohh te kis szabad madár úgy szeretném, ha kicsit felém szállnál És egyszer csak az ajtóm előtt állnál Hozzád bújnék éreznélek soha el nem engednélek