A Földanyácska-szülte kincseket, S e kincs szerény, de látni oly gyönyör, S a kék csodája benne tündököl, Min ámul itt a földi képzelet.
S a kincs szemébe nézve, vágy felébred: A szende, szűzi kékben merengeni, Csodára lelve titkokat keresni, Miként teremte idő ezt a kéket.
A színe csillogó a fény nyomán, S e kék csodát paletta nem találja, Pedig szemekben él a kék virágja, Ha szív dobogja ezt a szép csodát
S a kincs szemébe nézve, vágy felébred: A szende, szűzi kékben merengeni. A színe csillogó a fény nyomán, S e kék csodát paletta nem találja, Csodára lelve titkokat keresni, Miként teremte idő ezt a kéket.
E szín világa álmokat hoz ébren, A múlt Virágja csillog égi fényben. A múlt Virágja csillog most is nékem