TANZANIT A DRÁGAKŐ-DALBAN

A Földanyácska-szülte kincseket,
S e kincs szerény, de látni oly gyönyör,
S a kék csodája benne tündököl,
Min ámul itt a földi képzelet.

S a kincs szemébe nézve, vágy felébred:
A szende, szűzi kékben merengeni,
Csodára lelve titkokat keresni,
Miként teremte idő ezt a kéket.

A színe csillogó a fény nyomán,
S e kék csodát paletta nem találja,
Pedig szemekben él a kék virágja,
Ha szív dobogja ezt a szép csodát

S a kincs szemébe nézve, vágy felébred:
A szende, szűzi kékben merengeni.
A színe csillogó a fény nyomán,
S e kék csodát paletta nem találja,
Csodára lelve titkokat keresni,
Miként teremte idő ezt a kéket.

E szín világa álmokat hoz ébren,
A múlt Virágja csillog égi fényben.
A múlt Virágja csillog most is nékem