Lời bài hát
Sárban álltunk, őszi szélben,
gyermekkézben tört a csutka,
pap házánál fagyott a fényben,
nem jutott szó, se ruha.
És mama szólt: „Karácsonyt ne érje meg,
ne éljen úgy, ki csak nevetett.
Az éhség nem vár, az átok ég,
pogányságom története ennyit kér.”
Kenyér helyett csak hitet adtak,
„Isten fizesse meg” – így szólt, s nevetett.
Mama átka az égre szállt,
s a hó már temette a pap álmát.
És mama szólt: „Karácsonyt ne érje meg,
ne éljen úgy, ki csak nevetett.
Az éhség nem vár, az átok ég,
pogányságom története ennyit kér.”
De a szóban rejlik súly és vér,
a nyelv, ha vág, nem kérdez, mit miért.
Átokból imádság lett a vég,
csendben hordjuk tovább a sors terhét.
És mama szólt: „Karácsonyt ne érje meg,
ne éljen úgy, ki csak nevetett.
Az éhség nem vár, az átok ég,
pogányságom története ennyit kér.”
Phong cách âm nhạc
Indie Pop, Anger, Dramatic Alto, 60-80 BPM