Lời bài hát
Van a szívemben egy szoba,
melynek ajtaja régen nyitva állt,
egy ideje már Te laksz benne,
Neked lett ez berendezve.
A falait a hangod festi,
ablakait szemed tárja,
minden bútor emlékből készült,
's az ajtónak nincsen zárja.
Ott őrzöm még az első mosolyt,
az érintést, a csendet, a zajt,
minden könnyet, mit nem láttál,
örömöt és bánatot, mit adtál.
Ha egyszer a szoba majd üresen zeng,
mint templom, mikor kihűti a csend,
ha elmész és nem lakod már,
az ajtaján nem kattan zár.
A bútorok a helyükön,
por ül rájuk – hangtalan ködön.
Nem lesz élet semmi, csak a hiány,
én őrzöm benne azt, mi megmaradt talán.
Nem zárom be az ajtaját,
egyszer talán visszatalálsz.
De ha nem jössz – én akkor is várlak,
az üres szívszobámban, hol Te lennél a bánat.