Bohóc

Ültem egy padon a ligetben
karom a válladon pihent meg
álmodtuk együtt a jövőt
tudtam nem marad rá idő
zsákmánya vagyok a jelennek
holnap rágódom a múlton
félve nézek előre mégis
el kéne indulnom egy úton
mint egy pók a sarokban
szövöm a jövőt sűrű sorokban
ha kiszakad néha a háló
kiszabadulok a malomból
Jó lenne egy szív
Jó lenne egy fej
Jó lenne egy kéz
Jó lenne ,ha mind kicserélhetném
Jó lenne ,ha az egészet újra kezdhetném.
feladta az élet a leckét
nagy fába vágtam a fejszét
szerepemet mások írják,
de megtanultam rég
milyen egyszerű ez a képlet
egy ismeretlen kéne
amit én fejtenék meg végleg
nem tudom mi lesz a vége
a porondra lépek ,félek
bohóc vagyok egy krumpli orral
csak az egyik szemem sír
festett mosolyom igaz lehet még.
Jó lenne egy szív
Jó lenne egy fej
Jó lenne egy kéz
Jó lenne ,ha mind kicserélhetném
Jó lenne ,ha az egészet újra kezdhetném.