Ültem egy padon a ligetben karom a válladon pihent meg álmodtuk együtt a jövőt tudtam nem marad rá idő zsákmánya vagyok a jelennek holnap rágódom a múlton félve nézek előre mégis el kéne indulnom egy úton mint egy pók a sarokban szövöm a jövőt sűrű sorokban ha kiszakad néha a háló kiszabadulok a malomból Jó lenne egy szív Jó lenne egy fej Jó lenne egy kéz Jó lenne ,ha mind kicserélhetném Jó lenne ,ha az egészet újra kezdhetném. feladta az élet a leckét nagy fába vágtam a fejszét szerepemet mások írják, de megtanultam rég milyen egyszerű ez a képlet egy ismeretlen kéne amit én fejtenék meg végleg nem tudom mi lesz a vége a porondra lépek ,félek bohóc vagyok egy krumpli orral csak az egyik szemem sír festett mosolyom igaz lehet még. Jó lenne egy szív Jó lenne egy fej Jó lenne egy kéz Jó lenne ,ha mind kicserélhetném Jó lenne ,ha az egészet újra kezdhetném.