A LÉLEK ÚTJA

Az égre nézve fellegek mögé,
A kék gyönyörben ámulat lebeg,
Magasra száll az égi képzelet,
Csodát lefesti gondolat köré.
Talán a lélek álma ébredez,
Talán a vágy, amelyt a fény kibont,
S a cseppje létnek ám örök titok,
Szemernyi létben ott a végtelen.
S idő a térrel egyre hajladozva,
A végtelent a táncra kéregette,
Kaput lezárta morcosan perem,
Hiába csáb, hiába várt mosolyra.
De lélek útja megtalálja azt,
S ha küldi, hívja egykor őt a Hang.