Tűz a nap Mindent elborít a homály Madár visít a kertek mellett Elfelejti minden bánatát a tölgy Arany ócskavaskoszorút tart feje fölé Mindenki üvölt, s ezerszer aljasabb Mint az a gomba, melyet délben ettem. Ki az, kinek lábát a villanypózna Fájdalomba görgetve falja fel manapság És mit vár a távírótól a cselekvéserő Mikor a fokföldi ibolyám elhervadt Van értelme mindennek? Semmi sem De egy biztos: ilyen a téli táj!