Téli táj

Tűz a nap
Mindent elborít a homály
Madár visít a kertek mellett
Elfelejti minden bánatát a tölgy
Arany ócskavaskoszorút tart feje fölé
Mindenki üvölt, s ezerszer aljasabb
Mint az a gomba, melyet délben ettem.
Ki az, kinek lábát a villanypózna
Fájdalomba görgetve falja fel manapság
És mit vár a távírótól a cselekvéserő
Mikor a fokföldi ibolyám elhervadt
Van értelme mindennek? Semmi sem
De egy biztos: ilyen a téli táj!