Az ég könnyei oly rég nem estek már. A fák ágai csendben nyújtóznak felém. A föld szomjas,repedezett hátán por száll. Kezem imára kulcsolt ,szèlbe suttogod a szavad. Várom az esőt,hogy újra èljen minden, Az esőcseppek nyomán lélegzik a föld. A szél érintése végig símit, Az arcomra festett bánat elrepül. Szívembe él a remény és a hit, Az esőtől mindenre szín kerül. Várom az esőt ,hogy újra éljen minden. Az esőcseppek nyomán lélegzik a föld. Kinyitott karom mint a fák ágai, Szemem keresve téged kutat. A cseppek hűvös àldáskènt érkeznek Szívem imája hozzád szállt Uram.