Barbitól Máténak ❤️

(1. vers)
Van egy hely bennem, amit sokáig őriztem,
Féltem, hogy ha valaki látja, összetör mindenem.
De jöttél te, Máté, csendesen és lassan,
És anélkül, hogy kérted volna… megnyíltam.

(Pre-refrén)
Nem volt nagy szó, csak egy halk pillantás,
Mégis úgy éreztem, mintha újra élni kezdtem volna már.
Nehéz volt hinned bennem, tudom,
De mégis maradtál, és most már látom: jó okból.

(Refrén)
Máté, te vagy az, ahol elfér a lelkem,
Ahol nem kell rejtenem, amit régóta cipeltem.
Lassan jöttél, de mély nyomot hagytál,
És minden nap érzem: hozzád húz a szívem tovább.
Ha kételkednél: ezt a dalt neked írom,
Barbi küldi, tiszta szívből, kimondom.

(2. vers)
Sokszor voltam erős csak azért, hogy ne láss fájni,
De a közeledben már nem kell játszani, nem kell félni.
Máté, amikor mondasz egy apró szót,
Olyan, mintha bennem újra felkelne a hajnalodó napfény, úgy.

(Pre-refrén)
Nem tudom, mit hoz a holnap, de azt igen,
Hogy melletted valahogy puhább lett minden bennem.
És ha néha túl nehéz vagyok, akkor is fogd meg a kezem,
Mert veled tanul meg nyílni újra a szívem.

(Refrén)
Máté, te vagy az, ahol elfér a lelkem,
Ahol nem kell rejtenem, amit régóta cipeltem.
Lassan jöttél, de mély nyomot hagytál,
És minden nap érzem: hozzád húz a szívem tovább.
Ha kételkednél: ezt a dalt neked írom,
Barbi küldi, tiszta szívből, kimondom.

(Bridge)
És ha egyszer majd messzire sodorna az élet,
Ígérem, bennem mindig marad helyed.
Nem hangos csoda vagy… hanem csendes igaz,
Ami ritka, mély és maradandó marad.

(Refrén – záró)
Máté, te vagy az, ahol elfér a lelkem,
Ahol végre biztonságban dobban a szívem.
Bármi jön, csak annyit kérek:
Maradj velem, és én maradok melletted.
Ez a dal egy vallomás, amit nem fúj el a szél…
Barbi küldi neked, Máté – szívből, teljes erőből, tényleg.