Acélba zárt

Verze 1]
Fekete hajnal marja szét az utcát,
Rozsdás csillag hull a város falán.
Torkomban ég még ezer néma átok,
Vérből írt szó minden dobbanás.

Láncokon húz a múlt összetörve,
Árnyékból épült minden hit.
Ordít a csend a beton fölöttem,
De bennem még izzik a szikra itt.

[Pre-Chorus]
Nem hajtok térdet,
Nem hallgatok már!
A hamvak alatt
Még él a láng!

[Refrén]
Acélba zárt ég alatt élek,
Villámként tépem szét a fényt!
Ordítsd velem: nincs több félelem,
Mert bennünk tombol még a vég!

Acélba zárt ég alatt égünk,
Sebekből kovácsolt új remény!
Ha elbukunk is száz viharon át,
A nevünk túlkiáltja az éjt!

[Verze 2]
Késekkel írja az idő a testet,
Minden heg egy újabb induló.
Kormos tüdővel szívjuk a holnapot,
De nem lesz belőlünk behódoló.

Eltört szárnyak, de magasra mászunk,
A mélység csak erősebbé tett.
Koponyák között is életre vágyunk,
Míg szét nem robban az univerzum benn!

[Breakdown]
Üsd!
Törd!
Égesd porrá a láncokat!
Nincs isten, nincs korlát,
Csak a szív, ami itt maradt!

[Refrén]
Acélba zárt ég alatt élek,
Villámként tépem szét a fényt!
Ordítsd velem: nincs több félelem,
Mert bennünk tombol még a vég!

[Outro]
És ha lehull az utolsó csillag,
Nevünk akkor is tovább ég…
A romok fölött,
A tűz mögött,
Mi leszünk az utolsó emlék.