Ember vagyok veled együtt magyar a hazánk. Magyar a szív magyar a szó az anyánk, apánk. Eleinknek ősi vére bennünk csordogál, Elmúlt annak ezer éve lett egy szép hazánk.
Pogány sorsunk már a múlté egy az istenünk. Vállvetve mi együtt megyünk, együtt szenvedünk. Harcba szállunk a hazáért ez a föld magyar.. Elfolyt érte megannyi vér volt sok diadal.
Támadtak ránk hitvány népeke földre éhezett. Nem ismerve jól a magyart mind elvérezett. Édes hazánk dicse népe keze meg nem remegett. Szívünk mélyén ott ül rég a haza szeret..
Miénk a föld miénk e táj, csurgó patakok. Nekünk terem rét, a mező áldott magyarok. Múló időn sok éven át a sors meggyötört. Talpra állt a magyar ember össze sose tört.
Mennydörgéses zivatarban a sors meggyötör. Talpra állt a magyar e4mber össze sose tört.
Talpra állt a magyar e4mber össze sose tört. Össze sose tört, össze sose tört.