Szabó Erika - Csend ül a falakba

Csend ül a falakba,
Szó száll, libbenő függöny,
Hozza be a nyár melegét,
És fényében csak, elhalványuló emlékek kutakodnak, furakodnak elő.

Mit is mondhatnék, lelkem darabja ott marad, ahol
A szavak csendesek, a szeretet cseppekbe hullhat,
Hisz nincs idő, rohan könyörtelenül,
És újra várjuk az új nap ébredő fényes hajnalát —
Reménykedve.