Csend ül a falakba, Szó száll, libbenő függöny, Hozza be a nyár melegét, És fényében csak, elhalványuló emlékek kutakodnak, furakodnak elő.
Mit is mondhatnék, lelkem darabja ott marad, ahol A szavak csendesek, a szeretet cseppekbe hullhat, Hisz nincs idő, rohan könyörtelenül, És újra várjuk az új nap ébredő fényes hajnalát — Reménykedve.