drágám

Itt, ahol ragyog Kaposvár
És erősen fúj a szél,
Egy régi teraszon, mely
Honvédra néz 
Egy férfi átölel egy lányt
Akinek folytak könnyei
Aztán torkát köszörülve
Így kezdte dalát 

Olyannyira szeretlek
Nagyon nagyon, jól tudod
Ez már egy izzó kötelék
Ami hevíti az erekben a vért.

Egy ragyogás a tengeren
Az Magyar éjszakákat idézte
De csak lampionok fénye szállt
Egy légcsavar fehér nyomán.

Az ének fájdalmába merülve
Felállt a zongorától
S a felhőből tündöklő holdfény láttán
Még a halált is édesebbnek vélte.

A lány szemébe nézett,
A tengerzöld szemek mélyébe
Hirtelen egy könnycsepp csordult
Mely ismét fojtogatta torkát.

De a szempár, mely tekint rád
Oly közeli és igaz,
Feledteti a szavakat,
Összezavarják a gondolatokat.

Ettől minden tova tűnik
Mint az amerikai éjszakák
Visszanézel, és látod az életed
Mint egy légcsavar nyomát.