Itt, ahol ragyog Kaposvár És erősen fúj a szél, Egy régi teraszon, mely Honvédra néz Egy férfi átölel egy lányt Akinek folytak könnyei Aztán torkát köszörülve Így kezdte dalát
Olyannyira szeretlek Nagyon nagyon, jól tudod Ez már egy izzó kötelék Ami hevíti az erekben a vért.
Egy ragyogás a tengeren Az Magyar éjszakákat idézte De csak lampionok fénye szállt Egy légcsavar fehér nyomán.
Az ének fájdalmába merülve Felállt a zongorától S a felhőből tündöklő holdfény láttán Még a halált is édesebbnek vélte.
A lány szemébe nézett, A tengerzöld szemek mélyébe Hirtelen egy könnycsepp csordult Mely ismét fojtogatta torkát.
De a szempár, mely tekint rád Oly közeli és igaz, Feledteti a szavakat, Összezavarják a gondolatokat.
Ettől minden tova tűnik Mint az amerikai éjszakák Visszanézel, és látod az életed Mint egy légcsavar nyomát.