Beám

Beám!
Ez az első versem neked,
De a lelkem belegebed!
Utolsó nap a Hallerban,
Nincs nevetés a tilosban.
Az alosztály feje ma távozik,
ezzel minden megváltozik.
Nagyon fogsz hiányozni az öreglányoknak,
És nem különben a kis kajla srácoknak!
Sok hónapig, évig emlegetünk majd még,
Főleg amikor a ház nagyon ég!
Kihez fogunk bejárni majd pletykálni,
Ki fog mindent elsikálni?
Nélküled megáll majd az élet,
a távozásod miatt,
az aktaszámokra is jócskán kihat...
Próbáljuk öreganyánk bölcsességeit megtartani,
De már nélküled nincs miért hajtani.
Remélem téged is megsiratlak rendesen,
A könnyek futnak az arcomon nekem is sebesen.
Csak ilyen páros rímekre vagyok képes,
A mai nap, előre tudom, nem lesz más, mint rémes!
Ezúton is sok sikert kívánok neked,
Szeretném ha megvalósulna minden terved!
Szeretettel gondolunk rád,
A teljes 1-es brigád!
Nemsokára találkozunk és megölelgetlek megint csak úgy a semmiből!
Itt nincs már rím sem a végére csak a hála és köszönet!
Köszönöm, hogy ismerhetlek és befogadtál a hatalmas lelkedbe!