Beám! Ez az első versem neked, De a lelkem belegebed! Utolsó nap a Hallerban, Nincs nevetés a tilosban. Az alosztály feje ma távozik, ezzel minden megváltozik. Nagyon fogsz hiányozni az öreglányoknak, És nem különben a kis kajla srácoknak! Sok hónapig, évig emlegetünk majd még, Főleg amikor a ház nagyon ég! Kihez fogunk bejárni majd pletykálni, Ki fog mindent elsikálni? Nélküled megáll majd az élet, a távozásod miatt, az aktaszámokra is jócskán kihat... Próbáljuk öreganyánk bölcsességeit megtartani, De már nélküled nincs miért hajtani. Remélem téged is megsiratlak rendesen, A könnyek futnak az arcomon nekem is sebesen. Csak ilyen páros rímekre vagyok képes, A mai nap, előre tudom, nem lesz más, mint rémes! Ezúton is sok sikert kívánok neked, Szeretném ha megvalósulna minden terved! Szeretettel gondolunk rád, A teljes 1-es brigád! Nemsokára találkozunk és megölelgetlek megint csak úgy a semmiből! Itt nincs már rím sem a végére csak a hála és köszönet! Köszönöm, hogy ismerhetlek és befogadtál a hatalmas lelkedbe!