Vászon

piros betűs ünnep vagyok, elhallgatott
átrendezett lakás, ahol semmit meg se találsz
kezemben pohárral, olyan, mint egy pohár dal
proletárok könnyét iszom abból, proletár éjjelen
átsző minden sarkot a végtelen

játszótéri kispej, nyeríts fel ha nagy a vágta
a félhold ma hóna alá vágta szemeimet, mind ki
potyogott az útra, hadd tanuljon járni
bennük az álom

vagyis - sehogyis, mindig valahogy
meginognak a nyárfák alatt a hajlékony alakok
majd dobok aprót, hadd keljenek ki, mint a fák
dudorászom vígan, mother fuck
te tejjel futtatott fekete vászon
minden halott örök barátom

kólásdobozok zörögnek, gurigáznak, szél jéték
ujjat szop a hold, mert kicsit fél is
te átkozott félhold az enyém leszel, azért is
most járnak az álmok, már tudják az utcát
úgy bolyonganak, úgy bolyonganak