piros betűs ünnep vagyok, elhallgatott átrendezett lakás, ahol semmit meg se találsz kezemben pohárral, olyan, mint egy pohár dal proletárok könnyét iszom abból, proletár éjjelen átsző minden sarkot a végtelen
játszótéri kispej, nyeríts fel ha nagy a vágta a félhold ma hóna alá vágta szemeimet, mind ki potyogott az útra, hadd tanuljon járni bennük az álom
vagyis - sehogyis, mindig valahogy meginognak a nyárfák alatt a hajlékony alakok majd dobok aprót, hadd keljenek ki, mint a fák dudorászom vígan, mother fuck te tejjel futtatott fekete vászon minden halott örök barátom
kólásdobozok zörögnek, gurigáznak, szél jéték ujjat szop a hold, mert kicsit fél is te átkozott félhold az enyém leszel, azért is most járnak az álmok, már tudják az utcát úgy bolyonganak, úgy bolyonganak