erdőtűz

tűz amint ég
lángja vörös-kék
föld mely szűz
mit perzsel a tűz
riadt vad
tűz elől szalad
ropog az erdő
mint ízzó kő
erdőnek lángja
eget vérbe mártja
forró föld
nyeli az esőt
sistergő kövek hőtől százba törnek
s az égő fák
gomolygó füstje
fenyegetőn száll az égbe
kialudt tűz
fullasztó bűz
tűzbe szaladt halott vadak
szenes fák
lombjukat siratják
leégett fészek madár benne égett
anyjának sírása
az eget megrázza
később a korom helyén
a tisztuló égbe
szomorú fák nyúlnak gyászolva lombjukat