tűz amint ég lángja vörös-kék föld mely szűz mit perzsel a tűz riadt vad tűz elől szalad ropog az erdő mint ízzó kő erdőnek lángja eget vérbe mártja forró föld nyeli az esőt sistergő kövek hőtől százba törnek s az égő fák gomolygó füstje fenyegetőn száll az égbe kialudt tűz fullasztó bűz tűzbe szaladt halott vadak szenes fák lombjukat siratják leégett fészek madár benne égett anyjának sírása az eget megrázza később a korom helyén a tisztuló égbe szomorú fák nyúlnak gyászolva lombjukat