Valaki értem szólt

Fent volt a súly, de a lelkem már könnyebb,
Valaki értem szólt, mikor mindenem elveszett.
Nem tudom ki volt, csak érzem, hogy emelt,
Áldom azt a hangot, ami értem felkelt.


Sötét éjeken át vittem a terheket,
A múltam rám ült, mint a láncok, nehezek.
De egyszer csak eltűnt, mintha fújta volna szél,
Valaki értem állt ki, mikor senki más nem kért.

Nem láttam arcot, csak a fényt a köd mögött,
Mintha valaki vigyázna rám a felhők fölött.
Lehet, hogy család, lehet, hogy egy régi barát,
Vagy egy testvér, aki csendben őrizte az álmát.


Fent volt a súly, de a lelkem már könnyebb,
Valaki értem szólt, mikor mindenem elveszett.
Nem tudom ki volt, csak érzem, hogy emelt,
Áldom azt a hangot, ami értem felkelt.


Volt, hogy a bűn vitt, és nem láttam kiutat,
A szívem hideg volt, mint a tél, ha megfutamod.
De jött egy erő, ami áttört minden falon,
Mintha valaki mondta volna: „Testvér, nem maradsz alul.”

Most már tudom, hogy nem vagyok egyedül,
Ha el is estem, valaki mindig felemelül.
Nem kérek sokat, csak hogy egyszer majd én is
Érte szóljak vissza, ha a lelke kér segíts.


Fent volt a súly, de a lelkem már könnyebb,
Valaki értem szólt, mikor mindenem elveszett.
Nem tudom ki volt, csak érzem, hogy emelt,
Áldom azt a hangot, ami értem felkelt.