เนื้อเพลง
föl, fölfelé áramolva
selypít a fény időt karolva
Nap zeng völgybe szitálva
ős titkokat kitalálva
föl, fölfelé tartva
Hold szárnyal csillagport kavarva
az éjbe lámpásokat csinálva
szép álmokat hallucinálva
föl, fölfelé a zenitre
édes élet fest a szívemre
a tél elalélva ködbe vész
átmelenget a verőfény
föl-minden arra tart
a vén föld is szállni akar
távolságra vágyik a közeli
kék kupolákat felhő öleli
és minden meggyógyul és megszületik újra
halántékomra simul a jó Isten ujja
és minden felragyog és minden azt üzeni
lehet hogy az embert az Isten mégiscsak szereti
รูปแบบของดนตรี
Experimental Rock, Anger, Male Voice, 120-160 BPM