Éjszaka ébren

Egyik éjjel az ablaknál álltam,
néztem a vén Holdat, hogy fogy el,
mosolygós arcát mutatta a fekete ég,
és rámnézett fényes csillag szemeivel.

Lent az utca álmosan hallgatott,
megállni látszott akkor az idő,
a túloldalt egy nyárfa integet,
mi az aszfalt kérges markából kinőtt.

Közeleg a hajnal, hosszú volt az éj,
ismerőseim lettek fenn a csillagok,
hiába kérdeztem, mit hoz a nappal,
becsukta szemét az ég, és némán hallgatott.