Valaki

A város alszik, de a fények égnek,
Egyedül ülök a szoba közepén.
A ritmus lüktet, a gondolatok tépnek,
Mit hoz a holnap, mi lesz velem?
A falak közt visszhangzik a néma csend,
A zene betölti a szürke teret.
Az idő múlik, mint a futó áradat,
Csak a dallam marad, ami felemel.