A város alszik, de a fények égnek, Egyedül ülök a szoba közepén. A ritmus lüktet, a gondolatok tépnek, Mit hoz a holnap, mi lesz velem? A falak közt visszhangzik a néma csend, A zene betölti a szürke teret. Az idő múlik, mint a futó áradat, Csak a dallam marad, ami felemel.