Csillagpor

Az éj katedrálisa felettünk áll
Csillagok íve az örökkévalóság
Fényük írás,mit nem ért az idő
Ősi titkokkal szőtt szent jelölő

Sötétben minden út egy jel
A kozmosz csak nagyon lassan ébred fel
Bolygók szava zeng a csend falán
Mint orgonaszó az űr templomán

Ködök színei mint szárnyaló álmok
Festik az égre a rejtett világot
Közel minden,mégis oly távol
Gyönyörű minden,és mégis fázol

Meteorok írnak lángoló verseket
Hullásukban új hajnal érkezett
Ők a kozmosz múló szavai
Vissszhangjukban a tegnapok hangjai

Csillagok lángja éget át,
Fényükből születik minden világ.
Űr-óceán sodor, visz tovább,
Álmaink szikrája az égig száll.
A csillagpor szívünkben otthont talál,
S az öröklét fénye bennünk ragyog tovább.

Te magad is csillag vagy odabenn
Fényed a sötétben vezet engem
Lelked galaxis,mély tenger
Ezernyi bolygó izzó érzelmekkel

A fény előtt az idő csak árnyék
Megfakult kép mi ostobán fáj még
Mi porszemek vagyunk a végtelenben
Tükrök az elmúló érzelemben

Ha egyszer lehull minden csillag
S az univerzum minket végleg itt hagy
Bennünk marad a fény szilánkja
A létezés utolsó imája

S mikor az űr új fényben ébred,
Hangunk a végtelenbe lépked.
Csillagok méhéből jöttünk ide,
S a csillagpor ölel majd vissza végül szelíden

Csillagok lángja éget át,
Fényükből születik minden világ.
Űr-óceán sodor, visz tovább,
Álmaink szikrája az égig száll.
A csillagpor szívünkben otthont talál,
S az öröklét fénye bennünk ragyog tovább.