merengés

Ablakból nézek ki a messzi tályra merengvén valahol van-e olyan ki úgy szeret enegem mint én őt
Merengek azon, hogy ő is úgy csokólja remegő ajkam téli hideg estén mint én az ővét
Merengésem lehet, hogy csak álommi össze zavarja az ébrenlétem az alvással
merengve nézem a kék eget hátha add egy jelet ami meg mutatja a másik felem
Merengésem lehet hiábavan mert bús szívem ábrándokkal tölti meg a fejem
Vajon van-e olyan ember ki a hideg kő szívem megdobogtatja
Vajon van-e olyan ember ki színeket hozz a szűrke hideg nappalokba
Merengek hátha jéghideg testem valaki feltudja-e olvasztani
Merengem a messzi távolba csak Merengek míg álom jön szememre
Merengvén azon, hogy valaki őszíntén szemembe mondja, hogy szeretlek
Búsan bámulom a messzi tájt éjjel és nappal hátha újra megláthatlak
Búsancsöndben csak nézek és várom epekedve a perce hogy kezed újra kezembe legyen
Csöndesen esik az eső mint könny a szmemből
Sírok és sírok míg a könny elmossa táj vele a bús magányt