Remény

A tűz, a tűz kegyetlen, átkozott,
Leszáll a földre, s ott pokol terem,
S a lángja felzabálja életet,
Belőle port a szélvihar hagy ott.
Sivár a pusztaság a kert helyett,
Varázslat, élet, álmodás ma nincs,
Feledve szép, gyönyör s ezernyi kincs,
A szem se sírja már a könnyeket.
S az ég komor, halott a dermedés,
Növel picinyke jégvirágokat,
Befesti holtra életarcokat,
S romok helyét takarja szürkeség.
Kereszt reménye: újra kél a lét,
Az égi fénybe életünk, ha lép!