เนื้อเพลง
[intro]
[verze1]
Az ősz suttogva lép a tájra,
Lábai nyomán avar hull,
A fák sóhaja halk és gyenge,
Az élet lassan megfakul.
[interlud]
[verze2]
A fagyos szél öleli a csendet,
benne fagy a holdsugár
Sárgult mezők, fáradt égbolt,
Az elmúlás most gyorsan jár.
[interlud]
[verze3]
Az erdő mélyén szunnyad a múlt,
Suttog a szél: „Itt a vég.”
A nyár fénye már rég kihunyt
nyomában gyűrűzik a sötét
[outro]
De a föld ölében csendesen rejlik
Valami, új, ami majd útra kél,
Az elmúlásban már felsejlik
az új élet és a szíved megbékél