Minden véget véget ér egyszer
v4
@J H
Minden véget véget ér egyszer
v4
@J H
Text
[Intro]
Egy kihűlt szobában ülök,
A falon ferdén áll a kép,
Amit tegnap még őriztünk,
Ma már csak por és emlék.
[Verse 1]
A kulcsod ott maradt az asztalon,
Mellette két kihűlt pohár,
Nem kérdezem, ki volt a hibás,
A válasz úgyis bennem jár.
Az ablakon túl indul a reggel,
De bennem nem mozdul semmi,
Amit öröknek hittünk ketten,
Megtanult lassan elmenni.
[Pre-Chorus]
Szorítom még, ami széthullott,
Mintha visszanőne a kéz,
De minden búcsú azt súgja,
Hogy ami elmúlt, az egész.
[Chorus]
Minden véget ér egyszer,
Ami szép volt, az is elhagy,
Fáj, de nem tarthat örökké
Az, ami már nem marad.
Minden véget ér egyszer,
Ezt a szív lassan megérti,
Nem kell szeretnem a csendet,
Csak meg kell tanulnom élni.
[Verse 2]
A kabátod még a széken lóg,
Mintha visszajönnél érte,
Én pedig kerülöm a helyet,
Ahol utoljára néztél félre.
A nevedet nem mondom ki már,
Mégis ott ül minden mondatban,
Van, amit nem lehet megmenteni,
Csak elengedni hangtalan.
[Pre-Chorus]
Szorítom még, ami széthullott,
De vérzik tőle a tenyerem,
A szeretet nem mindig marasztal,
Néha azt mondja: engedj el.
[Chorus]
Minden véget ér egyszer,
Ami szép volt, az is elhagy,
Fáj, de nem tarthat örökké
Az, ami már nem marad.
Minden véget ér egyszer,
Ezt a szív lassan megérti,
Nem kell szeretnem a csendet,
Csak meg kell tanulnom élni.
[Bridge]
Ha holnap könnyebb lesz a levegő,
Nem jelenti, hogy nem fájt,
Csak azt, hogy a seb megtanulta,
Hogyan engedje el a lázt.
És ha egyszer újra nevetek,
Ne szégyelld, hogy továbbmentem,
A vég nem törli el a kezdetet,
Csak helyet készít bennem.
[Instrumental]
[Final Chorus]
Minden véget ér egyszer,
Ami szép volt, az is elhagy,
Fáj, de nem tarthat örökké
Az, ami már nem marad.
Minden véget ér egyszer,
Ezt a szív végre megérti,
Nem kell szeretnem a csendet,
Csak meg kell tanulnom élni.
Minden véget ér egyszer,
És ma már nem futok utána,
A fájdalom velem maradhat,
De nem ő lesz az otthona.
Minden véget ér egyszer,
A könny is elfárad végül,
Amit elvesztettem, bennem él,
És én elengedlek békével.
[Outro]
Egy kihűlt szobában ülök,
De már felállok lassan,
Ami véget ért, fájt nagyon,
Mégis tovább visz magammal.
Egy kihűlt szobában ülök,
A falon ferdén áll a kép,
Amit tegnap még őriztünk,
Ma már csak por és emlék.
[Verse 1]
A kulcsod ott maradt az asztalon,
Mellette két kihűlt pohár,
Nem kérdezem, ki volt a hibás,
A válasz úgyis bennem jár.
Az ablakon túl indul a reggel,
De bennem nem mozdul semmi,
Amit öröknek hittünk ketten,
Megtanult lassan elmenni.
[Pre-Chorus]
Szorítom még, ami széthullott,
Mintha visszanőne a kéz,
De minden búcsú azt súgja,
Hogy ami elmúlt, az egész.
[Chorus]
Minden véget ér egyszer,
Ami szép volt, az is elhagy,
Fáj, de nem tarthat örökké
Az, ami már nem marad.
Minden véget ér egyszer,
Ezt a szív lassan megérti,
Nem kell szeretnem a csendet,
Csak meg kell tanulnom élni.
[Verse 2]
A kabátod még a széken lóg,
Mintha visszajönnél érte,
Én pedig kerülöm a helyet,
Ahol utoljára néztél félre.
A nevedet nem mondom ki már,
Mégis ott ül minden mondatban,
Van, amit nem lehet megmenteni,
Csak elengedni hangtalan.
[Pre-Chorus]
Szorítom még, ami széthullott,
De vérzik tőle a tenyerem,
A szeretet nem mindig marasztal,
Néha azt mondja: engedj el.
[Chorus]
Minden véget ér egyszer,
Ami szép volt, az is elhagy,
Fáj, de nem tarthat örökké
Az, ami már nem marad.
Minden véget ér egyszer,
Ezt a szív lassan megérti,
Nem kell szeretnem a csendet,
Csak meg kell tanulnom élni.
[Bridge]
Ha holnap könnyebb lesz a levegő,
Nem jelenti, hogy nem fájt,
Csak azt, hogy a seb megtanulta,
Hogyan engedje el a lázt.
És ha egyszer újra nevetek,
Ne szégyelld, hogy továbbmentem,
A vég nem törli el a kezdetet,
Csak helyet készít bennem.
[Instrumental]
[Final Chorus]
Minden véget ér egyszer,
Ami szép volt, az is elhagy,
Fáj, de nem tarthat örökké
Az, ami már nem marad.
Minden véget ér egyszer,
Ezt a szív végre megérti,
Nem kell szeretnem a csendet,
Csak meg kell tanulnom élni.
Minden véget ér egyszer,
És ma már nem futok utána,
A fájdalom velem maradhat,
De nem ő lesz az otthona.
Minden véget ér egyszer,
A könny is elfárad végül,
Amit elvesztettem, bennem él,
És én elengedlek békével.
[Outro]
Egy kihűlt szobában ülök,
De már felállok lassan,
Ami véget ért, fájt nagyon,
Mégis tovább visz magammal.
Musikstil
alternatív rock, fájdalmas és őszinte hangulat, férfi főének rekedtes érzelmes előadással, női háttérvokálok a refrénekben és a fináléban, középtempós lüktetés, erőteljes élő dobok, időnként belépő torzított és tiszta elektromos gitár, kevés sötét zongorahang, fokozatos építkezés halk versszakokból nagy refrénekbe, széles dinamikájú modern rockprodukció, nyers de tiszta keverés, ötszáz másodperc körüli teljes dal
