ÁLOMSZÉP KATEDRÁLIS

Szikrája Istennek csiholta vágyakat,
Erősödjön benne olyan nagy akarat,
Megálmodni házát az Örök Istennek,
Hol majd kíséretként angyalok lebegnek.

Képzeletét hívta fel a Mennyországba,
Látogasson hozzá az égi otthonába.
Angyalokat lásson a fényben ragyogni,
Dicséret fényében mindig csak dalolni.

Ami különös volt szeretet formája,
Szeretetet látni ez volt Ég csodája,
Szeretet ragyogott szeretet fényében,
Szeretet dala szólt égi szelídségben.

Aztán visszaküldte álmodjon sok képet,
Álom országában keresgéljen szépet,
Valami hasonlót, mit odafent látott,
Találjon szépeket, melyre mindig vágyott.

Építsen templomot, eddiginél szebbet,
Országnak földje ilyet még nem termett.
Fából épüljön meg Istennek a háza,
Hová csodás fénye a lakóját várja.

Megálmodott templom, álomnak temploma,
Büszke nemzet lelkét magában hordozza.
Benne fog dobogni élő fának szíve,
Embernek a hitét örökké hirdetve.

Angyalok fogják a templomot védeni,
Isten dicsőségét mindig is zengeni.
Három fehér tornya hirdeti majd nekünk,
Mennyekhez az utat itt kell majd keresnünk.